2010. január 30., szombat

ANNO



Csak hogy látszódjon én sem voltam egy soványság az esküvőn,tehát Jucusnak nem kell aggódni,ő még hozzám képest jól néz ki!!

2010. január 25., hétfő

Ez most a legnagyobb kedvencem!!

ilyen nincs!

Most hogy dolgozhatnék mert van munka,és számítanak rám,az ágyat nyomom ezerrel. Ja és mára már a Koni is beteg,vagyis taknyos,tegnap este 37,2je volt,de valami csoda folytán,ma reggelre eltűnt! Most csak az én véremet szívja!
De ha fene fenét eszik is dolgoznom kell éjjel! bár az orromat ott is tudom fújni,csak a fejem ne fájna,és ne szédülnék!



 

2010. január 22., péntek

Segíííííítség!!!!

Valaki mondja meg,hogy a gyerekből hol kell az elemet kivenni,mert a nőgyógyászom elfelejtette megmondani mikor született!!!!!!

Ma katasztrófálisan kivagyok, tiszta takony,fejfájás,szóval kész vagyok,és a Konor meg egész nap ezerrel pörög,de úgy, hogy töri zuzza magát,és egyfolytában rohan,ugrál,kiabál. De én meg közben teljesen megakarok halni,mert a fejfájás,még gyógyszertől sem múlik!

Tehát egy kis elemkivétel kéne,ha valaki tudja ,hogy hogy kell,vagy csak kicsit lemeríteni akkor ne habozzon elmondani!!!!!!!

2010. január 21., csütörtök

Tudom toll a fülembe!!

Írnom kéne,de!

Nem tudom, hogy szedjem össze a gondolataimat,annyi minden jár a fejembe!

Tegnap voltam a Konival az első gyógyszer nélküli kontrolon! Ez nekem előtte legalább 5 napos stressz, mert látom jól van,de azért mégis!

Ráadásul az EKG-ja megijesztett,mert én laikus honnan tudnám, hogy mit jelent az hogy:"teljes jobb szár blokk!"
és a záróján ez állt! Na persze telefonon nem tudtam utolérni a doktornénit,tehát maradt a stressz,aztán tegnap,a dokinéni csak ennyit mondott rá,"majd kinövi"! Tehát megint fölöslegesen idegesítettem magam.

Persze hétfőn kellet volna menünk Törökbálintra,de nem vittem fel,mert 1: taknyos lett,2: ezután az EKG után nem akartam hogy elaltassák megint, mert altatták novemberben és decemberben is!

Az a baj hogy én sosem tudom mi lenne a jó,és mit csinálok jól,és mit rosszul!

Az ovival is úgy vagyok,hogy imád járni,de most is taknyos pedig csak 2 hetet járt megint oviba,de ha nem viszem akkor meg unatkozik!

Olyan jó lenne okosnak lenni!!!!!

2010. január 15., péntek

Elmaradt képek!




Koni a szépségversenyen itt még élvezte! :)









aztán eltel egy óra,és nyúzták őket mindennel az már nem jött be neki,a díjkiosztón már fáradt volt!

Mostanság!

Mostanság nincs miről írnom,mert általában dolgozom! ha nem akkor meg a Koni ül a gép előtt és játszik este,aztán megint megyek dolgozni éjjel!

Szóval nagyon izgalmas,nem???

2010. január 10., vasárnap

Kártyázunk!!

Új hobbink van! Karácsonyra vettünk egy új pakli UNÓ kártyát,mert a régi már nagyon rongyos és hiányos volt! Még akkor vettük talán mikor Gabi volt olyan idős mint a Koni most!

A lényeg, az az hogy Konor le sem akar kattanni most a kártyáról, és vasalás közben is egy pár játszmát be kellet iktatni ma. Bár csak ketten voltunk itthon és így nem volt annyira érdekes,de a lényeg, hogy nagy élvezettel játszunk,és legalább nem mesét néz addig sem,meg nem a gép előtt ül!!


Ja tényleg,vasalás!! Ki az aki idehordja hozzám a vasalatlan ruháit ???? mert sosem akar elfogyni!!

2010. január 9., szombat

Ma nemtörtént semmi!

Reggel bevásárolta, vettem kocsonyahúst mert Andris kitalálta hogy főzzek kocsonyát.Csak az a baj,hogy én utálom, mert tele van a szagával az egész lakás,és délelőtt raktam fel de még most este nyolckor sem jó. Bár már nem kell neki sok!

Konival ma sehová sem tudtam kimenni mert zuhogott az eső egész nap!  :o(
Mért nem a hó esik! Állítólag tél lenne, vagy nem??

Konor úgy néz ki elfárad hétköznap az ovitól ,mert ma nagyon nyügi. (volt remélhetőleg nem lesz beteg!!)

Persze nem lenne csoda ha fáradt, mert hiába ovis ,nem akar nappal aludni mikor hazajövünk az oviból!
Nincs rá ideje hogy aludjon!!!

2010. január 8., péntek

Ma

Ma reggel már a Koni próbált alkudozni ,hátha nem kell oviba mennie.
De nem jött össze mert örültem hogy nem kell vinnem magammal a kórházba, mert ma mentem a Gabival a 3havi kontrólra!

Andris tiszta ideg, mert most hogy a zöldkártyát már nem a műhelyek csinálják, nem tudni, mi lesz a melóhelyével!
Na akkor leszünk mi igazán sza..ba!!!




Az éjjel álmomba, eladtuk a házunkat,és valahová nagyon messze költöztünk!!
 Ha valaki tud álmot fejteni,kérem tegye meg!! :)

2010. január 7., csütörtök

Esti mese Gabi módra (kérem a véleményeket róla)

A kis sárga taxi


Sok utat megjártam, sötétben, világosban. Sok emberrel találkoztam, akik hazatartottak. Sok nyelvet megtanultam, és nem is unatkoztam. Színem, mint az arany, de mégsem vagyok értékes fémdarab. Négy kerekem közül, ha egy hiányzik, kicserélik Szemem sötétben, világít, reggel viszont elalszik. Furcsa módon mégis ébren vagyok, mert a munka soha nem alszik, úgy bizony.

Talán most arra kitaláltátok gyerekek, én egy sárga taxi vagyok, nem egy kerekes. Samu barátommal, a taxisofőrrel járom az utat, legyen az fagy, hó vagy szélvihar. Bár kicsi vagyok, de gyors, az bizony vagyok. Hisz az idő pénz, gyorsan megspórolom én. Samu barátom nyomja a gázt, én meg csak futok tovább.

Emlékszem én a születésem napjáról, emlékszem a motorom első, lágy indítására, mikor még épp csak kijöttem az autó gyárból. Gondolták az ottani kerektelen emberek: „Ki kéne próbálni ezt a kis járgányt, de ízibe!” Be is ült a karosszériámba egy dagadt valaki, súlya, mint vagy száz lóé. És ezt tényleg nem az erőmre mondtam, az megér kétszázat is, mikor álmodom. Szóval mentünk egy kört, elég lassan szegény fejem. Pedig eddig nem is tudtam, hogy az is van nekem. A körvégén kiszállt a kövér emberke, de megkönnyebbült mind a négy kerekem. Mondta a dagadt: „Ez nem jó, túl lassú.” Mire egy másik: „Csak te vagy súlyos, Sanyi.” Ezek után utamra engedtek, persze a legközelebbi taxis munkahelyre. Nem is az volt a gond, hogy kevés taxi volt ott. Oh, nem, ott annyi volt, mint a tenger. Inkább csak az, hogy egy féleszű sofőrt fogtam ki hamar. És hogy kiről beszélek? Persze, Samuról. Igaz, szíve helyén van, de esze a világvégére tart, oh jaj. Akkor nem igen bírtam, most arra haverom, na. Beszéde furcsa, igen vidékies, de nem tehet róla, nem épp pesti ez.

Gyula mellett nem messze, egy kis faluban nőtt Samuka fel. Apja jó munkás ember, nem is csoda, hogy oly szorgalmas a cimbikém. Nem kell félre érteni, amit az apjáról mondtam, én csak egy kocsi vagyok, nem szólhatok rosszat. Anyjáról, róla sem mondhatok semmit. Szorgalmasan végezte a házimunkát, mint egy szorgalmas hangya.

Telt múltak az évek, Samu barátom felnőtt. Szülei útjára indították, hogy keressen kenyérre betevőt. Hát igen, de mihez ért is ő? Se diploma, se iskola nincs a zsebébe. Bár számolni azt tud, egy, kettő. Csak azt felejti el, mikor jön a harminc-kettő. Egyszer fejére fújt a szerencse, a szél egy hirdetés fújt feléje. Hogy mi volt rajta? Taxis kerestek Pesten. Csak hogy mi volt az a taxis, azt elfelejtette. De gondolván: „Léhét, hogy olyán, mint a tráktor.”. Így neki vágott s utazott Pestre, nyugodtan. Na igen, de odaérve, kiderült, hogy nem épp rokonom a traktor. Sőt különbözünk, mint sült a makktól. Samu szegény meghökkent, mi a csuda vagyok én. Beült az ülésbe, a vezető helyére, háromszor imádkoztam, ne essen nekem bajom. De végül fura módon, szép lassan elindultam. Samu nem is olyan buta, mint először gondoltam. Tanulékony ember, ez csoda, gyorsan belejön a dologba. Egy idő után úgy tudott vezetni, mint kiskutya ugatni. Bár sokat segítettem neki, mentem óvatosan is. Féltem, hogy még neki megyünk az első oszlopnak, vagy éppen bele egy árokba.

Pár hónap múlva Samu meg tanult vezetni. Jogsit is kapott, meg is érdemli. Sokat dolgozott, reggeltől Mikulásig, én meg győztem a benzint leadni. De nem maradt sovány szegény motorom, Samu teletömte, csak győzte a pénztárcája a litereket. A benzin számomra olyan, mint embernek az élvezeti cikk, egy idő után az élet részévé válik.

A munkám talán unalmasan hangzik, pedig tud meg nem is az, pajti. Sok történetet hallottam, mit emberek elpanaszolnak nap, mint nap Samunak. Csak az a gond, hogy ő nem érti a politikai gondot, engem meg nem érdekel az efféle dolgok. Amit a legjobban szeretek, az egy-két taxis vicc persze. Mondok is nektek egyet: „Taxi!” „Tessék?” „Gyalog megyek!” Ettől rögtön röhögnöm kell. Néha a sok nevetéstől leállok, Samu meg állandóan káromkodik. De aztán, végül, tovább megyünk dolgozni.

Mindig bírtam az embereket, de két dolgot kivéve. Hogy mit is? Először is, ha kutya van az ülésen. Szétrágják a kárpitomat, és még milyen büdösek. Főleg mikor vizesek. Emlékszem, volt egy szörnyű esett egy kutyával, ami leginkább vattapamacsra emlékeztettet. Icike-picike volt, pisze kis orrú, szőrre rengeteg. És még hogy hullott, a macska rúgja meg! A hátsó ülésem nem is látszott a szőr tengertől, Samu ennek nem éppen örült. Hát még én hogy nem örültem, le is álltam mérgemben. Álltunk is egy jó darabig, míg az utasok ott nem hagytak minket. Samu fura módon örült a dolognak, el is kezdte tisztítani az ülést nyomban.

Hogy melyik dolgot nem bírom még rettenetesen? A gyerekeket, ne vegyétek sértésnek. Szeretem őket, nem is ez a baj, csak a fegyelmezetlenséget utálom csak. Erről eszembe jut egy történet, egy dagi kisfiúról, aki állandóan csokit evett. Ha csokiból lenne a feje, biztosan lenyelné egybe. Na szóval, ha már elkezdtem, ez a kisfiú iskolába siettet. Út közben ordibált, szájában száz csoki volt már. Ahogy beszélt, úgy köpködött, Samunak csokis is lett a füle tőle. Hátsó ülés tele csoki papírral, ami mind nagyon ragadt. Mikor elértük az iskolát, nem hogy nem fizetett, de a csoki papírokat is ott hagyta rögvest. „Ezt a fiút sem visszük többet!” mondta Samu és kitakarította a csokit hátul. Úgy is történt, ahogy mondta, többet el nem vittük a kölyköt soha.

Sok munka után, Samut meglőtte Ámor nyila is . A lány neve Bella, és igazán csinos csaj. Haja szín tiszta vörös, szeme, mint a tenger. Sokszor randiztak, végül aztán összeházasodtak. És persze kivitte nászútra Samut? Persze hogy én, az örök hű barátja.

Telt az idő. Bella terhes lett. Pedig reméltem, hogy egy ideig ez nem következik be. Kilenc hónap hosszúnak hangzott, de aztán hogy elszálltak a napok! Sokszor kellett vinnem őket orvoshoz, hogy megállapítsák, hogy van a poronty. Persze minden rendben van vele, kezdhetek félni tőle a jövőben. De már akkor nem is sejtettük, hogy okoz majd egy kis kellemetlenséget a születés idejében. Hogy miről beszélek? Elmesélem. Történt egyszer, hogy úgy döntött, meg akar születni. Pont este! Samu barátom kapkodta a fejét, míg Bella nyugtatta szegény. Összeszedték a cuccukat, bele tették a csomagtartómba. Pont mikor álmaim taxi lányáról álmodtam! Samu indított, de hevesen, padlóig nyomta a gázt, de fájt is nekem! Nem foglalkozva, hogy elfogyott a benzin, lendületből gurultunk, egyenesen a kórházig. De mire az orvosok kijöttek, megszületett a kisded. Samu szíve majd megállott, hát még az én akkumulátorom. Bevitték őket a kórházba, kiderült, hogy kis legény született. Nem is gondolkodtak a gyerek nevén, ő lett az ifjabbik Samu Döme. Hát nem szép is ez a név? Bella és a pici még jó pár napig kórházban aludtak, míg Samu és haverjai a kocsmában mulattak. Hát hol máshol nem tudtak ünnepelni, mint egy jó kocsmában, sörben úszni. Én persze nem is kaptam, így hát egy kicsit elszontyolodtam. De nem is gond, Samu bealudt, így a kocsma előtt aludtunk. Végül aztán, tiszta fejjel, elmentünk Bellát és Dömét meglátogatni. Azon a napon ki is engedték mind kettőt, Döme végig aludta az utat hazafelé menet.

Eltelt három év, nem mentem még nyugdíjba. De kevesebb munkát végzek mostanra. Motorom nem a régi, a kerekeim sem újak, de Döme élvezettel nyomja a dudámat. Állandóan beszökik a csomagtartóba, így apjával megy a melóba. De rögvest észrevesszük, azóta Samu csomagtartó ellenőrzést végez mindig. Ki tudja? Lehet, hogy taxissofőr lesz a gyerek. Csak nehogy engem vezessen! Ha vezetni akar, akkor a szüleit az orruknál fogva, persze ha ahhoz nem kell felmutatnia a jogosítványát nyomban.

Ennyi volt hát mit elmeséltem ma nektek. Meséljétek tovább testvéreteknek. Ők meséljék tovább unokatestvéreknek, és még mondanám tovább, de inkább megkímélek vele!

Most búcsúzom tőletek, majd holnap is gyertek el. Holnapra lesz sok mesélni valóm. Most már tényleg mennem kell. Búcsúzik tőletek a kis sárga taxi.

Ovi!

Koni nagyon szeret oviba járni,és elég jól viselkedik !

Bár az első nap majdnem megfulladt ebédnél,mert betömte a szájába a kenyeret és félrenyelte.
 Hogy mért csinálta?
Mert nem akarta hogy a sárgaborsófőzeléket belerakják a szájába!

De ezen kívül azt mondják nagy gond nincs vele,kicsit hangos, mindenkit túl akar beszélni,de aránylag jó gyerek! Még öltözni is hajlandó egyedül! (nem úgy mint itthon)

Már barátja is van,de a névmemóriája nem a legjobb,mert sosem tudja hogy hívják!
(én meg mindig elfelejtem reggel megkérdezni az óvonénit ,hogy kivel játszik)
(dehát nekem meg nincs reggel agyam,a második kávéig)

na megint!

Tegnap estéra megint elkezdett fájni a lában. Imátkoztam,hogy ne jelentkezzen a derékfájásom is reggelre!

De nem, az nemjött elő ,de a jobb kezem úgy hasogat hogy egy bögre kávét alig bírok felemelni!!!
(mellesleg régen sokat volt ínhüvely gyulladás ebben a kezemben,a sok varrástól)

Hogy fogok én így dolgozni jövőhéttől?????

2010. január 5., kedd

Újítottam!!

Mivel Koni ma nem volt itthon mert oviban volt! Varrnivaló sem indult még be ,ezért úgy gondoltam ideje lenne végre megvarrnom a székhuzataimat!!


Íme:



ja és ilyen volt! :((

 Nem mellesleg  Gabi lányomnak is varázsoltam egy szép függönyt!!

Hát és ezzel jól el is ment a délelőttöm!!

2010. január 4., hétfő

Megkezdjük az ovit!

Ismételten,megpróbálkozunk az ovival,remélhetőleg most sokkal nagyobb eséllyel mint eddig!

Ma voltunk a dokibácsinál egészséges igazolásért,és teljesen egészséges a kisherceg,még a köhögési rohamai is elmúltak!!

Na remélhetőleg ez is így marad,és nem lesz igazán beteges!

Azér még mindig nagy franc,mert már most alkudozik, hogy "ha nem akarok menni majd akkor itthon maradok jó?"

Háát, remélem jól el lesz.
Csak az ovónéniket sajnálom!!!!!! :)

2010. január 3., vasárnap

neem!!!

Mért van az ,hogy mikor már kezdem elfeledni ezt a szőrnyű leukémiát,akkor mindig kapok egy hírt,hogy valamelyik gyerek visszaesett????? és persze fiú,és persze neki is  a heréiben bújt meg ez az átkozott betegség!!!!! :(((((  és ilyenkor semmi más nemtud a fejemben járni,csak az hogy köszönöm,hogy megint elkezdhettünk ,és befejezhettünk úgy egy napot, hogy minden rendben a Kishercegel!!!

Nem ,mi nem kérünk belőle soha,de soha többet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. január 2., szombat

Új év !!

Elteltek az ünnepek,és ez az év azthiszem minden téren új lesz!!
Barátnőm úgy döntött hogy idén már nem igen akar varrni,csak szabni,tehát a varrás az enyém lesz!
Ami mindenképp jó lesz mert legalább sokkal több pénz lesz a háznál,mert folyamatosan tudok dolgozni!
Bár ehez az kell hogy Konor tudjon oviba menni,mert egyébként éjjel kell dolgoznom,amit Andris nem nagyon szeret! (de ez érthető )

Remélhetőleg összejön tavasszal egy nagy munkám is egy esküvőszervezőnek kell 200székhuzatot varrnom,meg terítőket,ami nem lenne rossz ha összejönne,mert eltudnánk menni belőle nyaralni,végre úgy hogy Koni sem beteg!!

Ja betegség,remélhetőleg azt is elhagytuk a múlt évvel,és csak egészségesen állunk az új év előtt!

Közben Gabikám is új iskolában kezdi az új félévet,remélhetőleg sokkal jobb kedvel!!

Tehát minden új,csak mi leszünk a régik, (bár én szeretnék kicsit megújulni,remélem menni fog) !!! :)))