2010. február 6., szombat

Ma elgondolkodtam!!

Azon, hogy nagyon jó érzés az, hogy bár a Koni betegsége végett sok barátot elveszítettem ,akikről azthittem hogy barátok,de kaptam helyette másokat! Akiket nem is ismerek úgy igazán,és nem is tudják ők sem, hogy én valóban milyen is vagyok, de úgy érzem, mellettem vannak,és segítenek ha kell!
Ha csak abban hogy beszélnek velem,vagy, hogy elolvassák amit írok,és kommentálják,vagyis éreztetik ,hogy érdekli őket mi történik velem,velünk!
Ez olyan dolog amit nem tudok szavakba foglalni,pedig szeretnék.
Remélem ezek az emberek,sokáig az életem részei lesznek,és sokkal de sokkal jobban megismerem majd őket!